Hogyan készítsem fel a gyerekemet a szóbeli középiskolai felvételire?

A minap olvastam Halácsy Péter írását arról, hogy miért is nincs felvételi az iskolájukba. Nagyon egyet tudtam minden szavával érteni. Azonban egy jó pár középiskolában komoly követelményrendszert kell teljesítenie a felvételizőnek, ha pont abban a bizonyos intézményben szeretné tanulmányait folytatni (vagy éppen a szülei szeretnék ezt nagyon, sokszor jobban, mint maga a gyermek...).

A végső döntést meghatározó összpontszám egy bizonyos része a szóbeli felvételi elbeszélgetés. Lehet, hogy sokan felhördülnek, de én bizony azt gondolom, hogy erre a gyerekeket ugyanúgy fel kell(ene) készíteni, mint ahogy mi is felkészülünk - ha az élet éppen úgy hozza - egy állásinterjúra. Mert nagy a verseny, a jobbaknak kikiáltott iskolákba többszörös a túljelentkezés, és sajnos a 2x45 perces írásbeli feladatsor vagy a 10-15 perces beszélgetés végeredménye végül teljesen felülírhat 6-8 éve dédelgetett álmokat.

Mire érdemes fókuszálnunk hát, ha fel szeretnénk készíteni a gyermekünket a felvételi elbeszélgetésre?

Íme az én felkészülési 10 pontom:

• elmegyünk nyílt napra: ez egy jó alkalom többek között arra is, hogy megmérjük, hány percet, órát fog elvenni a gyermek életéből az utazás, az iskola elérése. Ne autóval menjünk, használjuk azt a közlekedési eszközt, amit a gyermek valójában használni fog. Körbesétálhatunk az iskolában, a környéken, kérdezhetünk, ismerkedhetünk, és a felvételi beszélgetésen elmondhatja a benyomásait, amelyek megerősítették elköteleződési szándékát az iskola iránt.
• rákeresünk az iskola weboldalára: sokat elárul az intézményről, hogy az iskola honlapja mennyire informatív, gondozott, aktuális és gyermekközpontú. Nézzük át a gyermekünkkel a menüsort, beszéljük át a véleményét. Nagyszerű meglátásaik vannak, hiszen ők már a digitális nemzedék tagjai!
• utána olvasunk az iskola névadójának: ha az iskolának volt annyira fontos az adott személy, hogy róla nevezzék el magukat, akkor minimum tudjanak néhány fontos momentumot felidézni az illető életéből, munkásságából, főleg olyat, amivel tud is gyermekünk azonosulni.
• miért szeretne a gyermek oda járni: átvesszük a gyerkőcünkkel azokat az okokat, amelyek miatt az adott iskola számára a lehető legideálisabb: akár egy jó tanár hírneve, akár a nyelv-reál-természettudományi tárgyak oktatási színvonala, sportolási lehetőségek, szimpatikus, amit ismerős mesélt az iskoláról, kiváló véleményeket olvastunk fórumokon...bármi, ami gyermekünknek hasznos, vonzó, megérintette őt.
• gyermekünk 3 legjobb tulajdonsága: fellistázzuk ezeket a gyerekeinkkel együtt, átbeszéljük, melyik mit is jelent és megerősítjük abban őket, hogy ezzel bizony nyer és gazdagodik majd a középiskola is, ha ő oda fog járni.
• külsőségek: a felvételi egy különleges alkalom, illik ezt az öltözködésünkkel is kifejezni, az ápolt, alkalomhoz illő megjelenés KÖTELEZŐ.
• első benyomás: a portás és a takarító személyzet is az intézmény része, belépés után a köszönés alap, a felvételi bizottságnak pedig be kell tudni mutatkozni.
• bemutatkozás: néhány témakört beszélgessünk át a gyermekkel, hogy ha ezek szóba kerülnek, akkor tudjon válaszolni, mesélni. Neve, címe, családja, általános iskolája, kedvenc tantárgya(i), kedvenc tanára(i),hobbik, sport, szabadidő eltöltése, barátok, mi szeretne lenni, mire a legbüszkébb.
• gyakorlás: a jó teljesítmény feltétele sokszor bizony azon múlik, mennyire vesszük komolyan az előttünk álló feladatot, mennyire készülünk fel rá. Érdemes többször átbeszélni, eljátszani az adott szituációt, ami várhat a gyermekünkre, mert biztosan izgulni fog ő is - és igen, mi is! Az önbizalom és a gördülékeny kommunikáció tanulható, fejleszthető és a hatása mérhető; jelen esetben pedig pontokban realizálódik.
• ünneplés: akárhogyan is sikerül végül maga a felvételi, kerítsünk alkalmat arra, hogy kifejezzük, mennyire büszkék vagyunk rá, és lehet ő is magára, hogy tisztességgel végigcsinálta az egész procedúrát!

Végül, és ez nagyon fontos, ne képzeljük azt, és főleg ne éreztessük velük, hogy vége az életüknek és a mienkének is, ha mégsem az áhított intézményben folytathatják tanulmányaikat. Minden új helyzet egy újabb lehetőség, engedjük meg nekik, hogy teljes szívvel és lelkesedéssel éljenek vele!

(2016. augusztus, Mariann írása)