Közel 15 évet dolgoztam kommunikációs szakértőként multinacionális nagyvállalati környezetben, 3 különböző iparágban. Ezalatt megtanultam, hogy a sokszínűség, a nyitottság és a rugalmasság elősegíti az együttműködést, a kiváló együttműködés pedig fokozza az eredményességet. Nagyon fontosnak tartom, hogy személyes életutammal hitelesen képviselhetem:

  • csak örömmel és motiváltan lehet fejlődni, változni;
  • mi magunk vagyunk felelősek azért, hogy lehetőségeinkkel élni tudjunk a megfelelő időben és helyzetekben;
  • nincsenek kudarcok, csak élethelyzetek, amikből tanulnunk kell;
  • a humor és a pozitív hozzáállás megédesíti mindennapjainkat.

 

Kapoli Mariann

tréner, kommunikációs szakember, tanár

Jó néhány helyzetben voltam már életemben, amikor tükörbe kellett néznem és számot kellett adnom magamról, az eddig elért eredményeimről, az erősségeimről, hogy miben vagyok én a legjobb, mire vagyok a legbüszkébb, mivel szeretek foglalkozni, mi tölt fel és mi energizál, és hát, nos igen, mik a hiányosságaim.

Mára már jól ismerem magam, és nem okoz nehézséget ezek megválaszolása.

Tudom magamról, hogy egy pozitív, nyílt és kreatív személyiség vagyok és vágyom arra, hogy olyan dolgokat teremtsek, amelyekkel boldoggá tehetek másokat is.

Hiszem, hogy mindenki számára fontos ismernie önmagát, hogy reális célokat tudjon magának kitűzni és legyen pontosan tisztában azzal, hogyan tudja azokat megvalósítani: mit kell érte tennie ma, holnap és 1 év múlva.

A felfedezésekhez és álmaink eléréséhez bátorság kell és kíváncsiság; rugalmasság és nyitottság.

Személyes példámmal és szakmai tapasztalatommal abban szeretnénk segíteni, hogy minél több kamasz gyermek találjon örömet önmaga megismerésében, gondolatainak és vágyainak kifejezésében, hogy olyan készségek birtokába kerüljön, amelyeknek nagy hasznát fogja venni a párválasztási és a pályaválasztási döntéseinél.

És mindeközben újra érezhessék azt a belső tüzet, ami kisgyermekként arra inspirált mindannyiunkat, hogy újra és újra felfedezzük és megismerjük a körülöttük lévő világot és az abban élőket.

 

Simon Regina (dr.)

tréner, coach, jogász

Amikor elkezdtünk iskolát keresni a nagyobbik fiúnknak, végig kellett gondolnom, mit is várok az iskolától; mit szeretném, ha az iskola megtanítana a gyerekeimnek.

Gondoltam, az iskolában megtanulnak együtt, csapatban dolgozni, egymás erősségeit megismerve feladatokat megosztani; megtanulnak magukra és egymásra figyelni, és ezáltal önmagukat és egymást mind jobban megismerni, elfogadni; megtanulják, miként tudják számukra ismeretlen helyzetekben megtalálni a megoldást és ezekből a helyzetekből a tanulságokat levonni; megtanulnak konstruktívan véleményt megosztani és vitatkozni.....és ki ne hagyjam az egyik legfontosabbat, hogy az iskola közösséget fog adni, az összetartozás örömét és büszkeségét.

Szerintem ezek a képességek szükségesek a boldoguláshoz, ezek segítenek megtalálni helyünket az életben és ezek tudnak átsegíteni a nehézségeken.

A tapasztalatom az, hogy az iskola nem ezekről szól: rengeteg mindent megtanulnak a gyerekek, de a fenti képességek elsajátításának sajnos nem ad megfelelő teret.

Ma már tudom, hogy fiatalokat szeretnék támogatni a fenti készségek elsajátításban: segíteni nekik megismerni egy új világot, mely a felfedezés szabadságára, az önmaguk megismerésére és elfogadására, valamint az önmagukba vetett hitre alapoz. 

Közel 20 évet dolgoztam multinacionális közegben, ebből 10 évet vezetőként Budapesten és Londonban. Ez a 20 év megtanított többek között arra, leginkább néhány készségre van szükségem ahhoz, hogy megálljam a helyem mind a munkahelyemen, mind a magánéletemben.Mely készségekre?

  • Jó helyzetfelismerés, és -elemzés,
  • problémamegoldás,
  • stratégiai gondolkodás,
  • jó meggyőző készség,
  • önmagam ismerete és mások iránti kíváncsiság, és empátia.

Coach-i és tréneri tanulmányaim és tapasztalataim sokat segítenek abban, hogyan lehet ezeket a készségeket játékosan, helyzetgyakorlatok és sok-sok beszélgetés útján elsajátítani.