Tényleg van a generációk között szakadék vagy csak a kíváncsiság és a türelem hiánya nagyítja fel és mélyíti el a közöttünk lévő különbözőségeket?

Manapság rengeteget lehet arról olvasni, hogy mik az X- Y- Z generáció sajátosságai. És persze rengeteg elgondolás is van arról, hogy az általános jellemzők miatt például milyen az ideális munkahely egy Y generációs számára vagy hogyan, milyen módszerekkel kellene a mai gyerekeket a tanároknak megszólítania, érdeklődésüket felkeltenie és figyelmüket megragadnia.

Biztosan nem én vagyok az egyetlen, akinek a számára az evidens, hogy a nyugdíjba vonulás korhatárának folyamatos növelésével valamint a születéskor várható élettartam szerencsére folyamatos emelkedésével igenis jelen lesz annak szükségszerűsége, hogy a különböző generációk képviselői egyre több fronton együtt működjenek, mert már aktívak, ill. még aktívak a képviselőik.

Tény, hogy annak mélyebb ismerete, hogy a másik miért is gondolkozik ugyanarról egészen másképp, kiváló lehetőséget ad arra, hogy jobban megértsük egymást és ezáltal hatékonyabban tudjunk együtt működni.

Ehhez szerintem mindegyik generáció képviselőjének a nyitottságára, kíváncsiságára szükség van, hogy a másféle megközelítést és gondolatokat értéknek tekintsük, ami gazdagabbá tesz mindenkit. Szükség van ezen kívül türelemre, toleranciára, hogy képesek legyünk a különbözőségek mellett meglátni azt, ami összeköt és nem pedig csak azt, ami eltávolít és mélyíti az árkokat.

Meggyőződésem, hogy generációs különbségek mindig is voltak és lesznek is. Azt sem vitatom, hogy a technológiai fejlődés sok olyan következménnyel járt, ami miatt ezek a különbségek egészen új helyzeteket kell hogy kezeljenek, és ráadásul nagyon gyors ütemben. 

De ha megvan a másik megismerésére való kölcsönös törekvés, a partneri szemlélet, akkor semmi jónak nem lehet akadálya pusztán az, hogy nem ugyanannak a generációnak a tagjai vagyunk. 

Nehogy már csak a törteket lehessen közös nevezőre hozni! 

2017. április, Mariann