Szeretve tanulni

2017.01.16

Úgy fejeztem be az előző írásomat, hogy felsoroltam a 2017-es iránytűimet: örömteli tanulás, inspiráció, belső harmónia és felszabadultság.

Ma a tanulást veszem górcső alá.

Legtöbbünk számára a tanulás egy olyan tevékenység, amely során leülünk egy könyv fölé és megpróbáljuk magunkévá tenni a könyvben megosztott tudásanyagot (de jó lenne, ha ebben óriásit tévednék!!!).

Nekem a tanulásról egész más jut eszembe.

A tanulás számomra nyitás a világra, ami által egyre gazdagodom és elmélyülök: egyre többet tudok meg magamról és a környező világról. Ahogy olvasok, egyből jönnek a gondolatok, a képek és a kérdések az olvasottakkal kapcsolatban vagy valami egész másról (ugye milyen csodálatos dolgokra képes az agyunk, ha hagyod?!). Ráadásul minél többet olvasok, annál inkább képes leszek saját véleményt formálni az olvasottakról (és egész más dolgokról is) és képes leszek egyre kritikusabb kérdéseket feltenni. Magamnak és másoknak, magamról, másokról, a világról.

Ez a fajta tudás, és gondolkodásra és véleményformálásra való képesség felszabadulttá és magabiztossá tesz. Megszűnik az a fajta kiszolgáltatottságom, hogy másokra vagyok utalva a körülöttem történtek értelmezésével kapcsolatban!!!

Számomra a tanulás nem más, mint a lehetőség megteremtése a szabad döntésre és választásra, az önállóságra. Mert minél szélesebb a tudásom és minél inkább képes vagyok saját véleményt alkotni a világról, vagy megkérdőjelezni azt, annál inkább megadom magamnak a lehetőséget, hogy a saját véleményem és világképem, valamint a saját értékrendem alapján döntsek, válasszak.

És persze ezt sok mindenre érthetem. Érthetem arra is, hogy a középiskolában megszerzett tudás lehetővé tette számomra, hogy egyetemen tanuljak és hogy az általam választott munkahelyeken dolgozhassak. Soha nem kellett munka után kilincselnem, és tudom, hogy a szakmai sikereim részben a tudásomnak (nem feltétlenül szakmai), részben a magabiztosságomnak és a fenti gondolkodási és véleményformálási képességemnek köszönhetem.

Persze nem mindenki olyan szerencsés, mint én és élvezi magát a tanulást. Ha Te sem tartozol ezen szerencsések közé, akkor tekints úgy a tanulásra, mint egy eszközre, mely elvisz a célodhoz. Azáltal, hogy olyan tudásra, képességekre és magabiztosságra teszel szert, amely észrevétlenül és eltántoríthatatlanul juttat el oda, amit célként megálmodtál magadnak. Ha így tekintesz a tanulásra, talán máris szívesebben veszed rá magad, hogy akár a könyv mellé is odaülj....

2017. január, Regina