Szeptemberi nyitány a Karinthyban

2016.09.15

Legelőször is, óriási köszönet az újpesti Karinthy Frigyes Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola igazgatónőjének, Turnerné Gadó Ágnesnek. Mikor bemutatkoztunk neki és felajánlottuk, hogy rendkívüli osztályfőnöki órákat tartanánk, ahol kis ízelítőt adnánk a gyerekeknek mindabból, amit mi a Formáld a jövőd! elindításával a zászlónkra tűztünk (bővebben erről, itt a honlapunkon a kezdőlap menüpont alatt), egyből zöld utat adott nekünk és bevonta az iskolában tanuló 6-7. és 8. osztályos osztályfőnököket, akik találtak alkalmas időpontokat az órarendben és így lehetőségünk volt 14 alkalommal 45 perces foglalkozásokat tartani, közel 200 diáknak.

Talán nem nagyképűség részünkről - és a foglalkozások záró köre ezt meg is erősítette -, hogy kezdeményezésünknek nagyon nagy sikere volt: a gyerekek nagyon szerették, élvezték és hasznosnak ítélték mindazt, amit a változatos feladatok által közösen, együtt megélhettünk és útravalóul elvihettünk.

Nem véletlen a többes szám első személy használata, ugyanis mi trénerek is sokat tanultunk, és nagyon sok visszajelzést és megerősítést kaptunk. Bebizonyosodott ismét, hogy mennyire nagy szükség lenne önismeretet és kommunikációt ugyanúgy tanulni, mint bármely más tantárgyat, amelyeket egyébként elképesztő mennyiségben és mélységben tanulnak a gyerekek.

Anélkül, hogy a csoporttitkot megszegnénk, néhány általános megfigyelést mindenképpen szeretnénk megosztani:

  • elképesztő erős közlési vágy van a gyerekekben, HA látják, érzik, hogy figyelnek rájuk és fontosnak tartják, amit mondanak;

  • képesek intim és őszinte légkört kialakítani, amikor nagyon mély és sokszor fájdalmas élmények, érzések is felszínre kerülhetnek, felhasználva ezeket az alkalmakat, hogy végre megoszthassák azokat egymással;

  • pillanatok alatt bevonódnak és a feladatok megoldására koncentrálnak;

  • nagyon sok időt töltenek együtt, de kevés idejük van egymással és egymásról beszélgetni, így a szűkebb baráti körüket leszámítva kevéssé ismerik osztálytársaikat;

  • rendkívül nehezen öntik szavakba az érzéseiket, mert nagyon kevés szavuk van ezek kifejezésére;

  • nagyon élvezik, amikor szabadon használhatják a fantáziájukat: a szabad asszociációs és kreatív játékok teljesen felszabadítják őket, alig tudják abbahagyni;

  • nagyon türelmetlenek egymással, ugyanakkor nagyon élvezik a kiscsoportos foglalkozások adta lehetőségeket, amikor nincsenek ingerszegény időszakok: rajzolnak, ragasztanak, mutogatnak, folytatják a megkezdett szóláncot, visszajelzést adnak a társaiknak;

  • úgy érzik, nincs kihez fordulniuk, nincs kivel megbeszélniük, ha nehézségeik vagy konfliktusuk van a szüleikkel;

  • rendkívül nyitottak az újfajta tanulási, megismerési módszerekre;

  • szívesen túllépnek a megszokott gondolkodási kereteken, ha erre elfogadást, jelen esetben kifejezett buzdítást érzékelnek;

A programot folytatjuk, továbbra is kitartóan keressük azokat az általános és középiskolai igazgatókat, akik azonosulni tudnak a programunk céljával: boldog, kíváncsi, kreatív és elégedett diákokat szeretnének nevelni; és ennek érdekében szívesen működnek együtt velünk, és beengednek az iskolájuk falai közé, a rendkívül feszített tanmenet ellenére.

És keressük azokat a szülőket és gyerekeket, akik úgy érzik, hogy ez a fajta tudás, ezek a készségek is vannak annyira fontosak, mint a tananyag és az egyéb délutáni elfoglaltságok.

(2016. szeptember, Mariann)