Pont akkor és ott

2017.07.31

Az elmúlt napokban jó pár alkalommal lehetett kis mini interjúkat végig követnünk azokkal az úszókkal, akik éppen túl voltak a nagy megmérettetésen, amire rengeteget edzettek, készültek.

A fő üzenet számomra az úszók önértékelésében a következő volt: az érem sorsát az döntötte el, hogy ki volt képes akkor és ott kihozni magából a maximumot, amikor erre a legnagyobb szükség volt. Nem 2 hete edzés alatt, nem reggel az elődöntőben, hanem a döntőben.

Hosszú Katinka kiemelte, hogy mennyire jó lehetőség volt számára a verseny helyszínén edzeni és már akkor azt vizionálta, hogy ugyanezt kell megcsinálnia, ugyanilyen taktikával, technikával, tempóval és sebességgel, amikor a lelátó tele lesz és sok ezer torokból zúg a bíztatás. Mert ez még őt is megremegtette, aki úgy megy világkupákra versenyezni, mintha csak egy edzés lenne a versenyszámok leúszása és soha nem az érem a fő célja, hanem hogy ott és akkor kihozza magából a maximumot.

Minden fejben dől el: ugye milyen ismerős mondás? Igaz lenne? Mióta átgyalogoltam mindenfajta égési sérülés nélkül a parázson(kb. 400fok), azóta makacsul állítom, hogy igaz. A koncentráció, a stressz kezelése, a felelősség vállalása, magabiztosság, helyzetek szimulálása, pozitív visszajelzések kezelése, mind-mind elképesztően fontos mentális tényezők, melyek képesek nagyban befolyásolni a teljesítményünk végső sikerességét.

Csak halkan kérdezem: ezekről mennyit hall egy általános vagy középiskolás? Pedig megmérettetésben, olyanban is , aminek egész nagy befolyásuk van a jövőjükre nézve, azért van részük ezen nagyon érzékeny és fogékony éveik alatt...

2017. július, Mariann