PISA-teszt: magyarázkodásból és mellébeszélésből egyre jobban teljesítünk

2016.12.16

Olvasom a híreket a PISA felméréssel kapcsolatban és nem értem, mi történik...

Palkovics László úgy nyilatkozott, hogy ez nem egy vizsga, amin megbuktunk, hanem egy tükör, ami megmutatja, min kell változtatni. Zene füleimnek.

De azért néhány dolgot nem értek. PISA felmérést 2000 óta készítenek. Azóta is nézegetjük ezt a tükröt, mégsem sikerült olyasmit tenni, amitől a tükör szebb képet mutatna. Persze volt egy csomó változás, struktúrák jönnek-mennek, tantárgyak jönnek-mennek, de a tükör egyre csak ugyanazt a képet mutatja. Sőt, egyre rosszabbat.

Vajon mi okozott nehézséget eddig? Értelmezni, amit tükör mutat vagy megtalálni az utat ahhoz, hogy az jobb képet mutasson? Most hirtelen nem is tudom, melyik a rosszabb. Ha nem tudjuk értelmezni, akkor ennél jobb bizonyíték nem is szükséges annak alátámasztására, hogy ez a tükör valós képet mutat, sőt már 2000-et megelőzően is ezt mutatta volna.

Ha az oktatási kormányzat érti ugyan a képet, de nem tudja, mit kell tenni, javaslom körülnézni azokban az országokban, akik az elmúlt 15 évben égbekiáltó eredményeket produkáltak.

Értem én, hogy mi nem akarunk senkit sem lemásolni, és nekünk a saját utunkat kell járni. De meddig? És milyen áron? Már jó néhány éve próbálkozunk a saját utunkkal, de azok a fránya eredmények csak nem akarnak jönni!

Hogy lesznek képesek ezek a gyerekek kb. egy évtized múlva felvenni a versenyt a messze jobb eredményeket produkáló országokból jövő kortársaikkal egy-egy akár hazai, akár külföldi munkahelyért? Mert az ugye mindenki számára világos, hogy egy-egy munkahelyre már ma sem csak magyarok állnak sorba? Hogy fognak tudni ugyanolyan vagy hasonló teljesítményt nyújtani, mint külföldi kortársaik? Hozzá fognak-e tudni jutni ugyanolyan pozíciókhoz? Képesek lesznek-e ugyanolyan karriert befutni?

És behoznék még egy szempontot. Nem lehetne ugyanezt a szemléletet alkalmazni a gyerekekkel is az iskolában? A rossz jegyek csak azt mutatják meg, hogy mit kell még jobban vagy máshogy megtanítani a gyerekeknek! Szó sincs arról, hogy a gyerek képességeit, netán magát a gyereket akarnánk minősíteni vele! De vajon hányszor próbálkozik újra és újra a tanár más és más úton megközelíteni a tananyagot egy-egy rosszabb eredményű felmérő, dolgozat után annak érdekében, hogy a gyerekek tudása alaposabb és mélyebb legyen? Hányszor mondta azt az iskola, hogy kisfiam/kislányom, te nem buktál meg annak ellenére, hogy a jegyeid katasztrófálisak és egyre csak romlanak?!

Mert ugye az iskolában következménye van a rossz jegyeknek, a gyereket kiveszik az osztályközösségből és újra járja az adott évfolyamot. És ez ott nem is kérdés, bizonyos eredmény esetében ez egyértelmű. A PISA felmérés esetében ki az, aki kikerül a rendszerből és újrajárja a tanulmányait?

2016. december, Regina