Lefordíthatatlan szójáték?

2017.05.19

Imádom Bödöcs Tibikét. Ő használta ezt a kifejezést, persze egy kicsit más szövegkörnyezetben.

Ti már gondolkodtatok azon, hogy néhány általatok nagyon fontosnak tartott idegen szónak miért nincs bevált magyar fordítása? Annyira idegen nekünk a szavak jelentése, tartalma, hogy inkább nem is erőlködünk a magyarításával?

Empátia, tolerancia. Akár lefordítjuk őket, akár nem, akár tudatosul bennünk, akár nem, szomjazzuk e szavak jelentette viselkedésmód jelenlétét a mindennapi működésünkben. Az a képességünk, hogy beleéljük magunkat a másik helyzetébe, felismerjük érzéseiket, szükségleteiket, az ő szemével, fülével próbálunk látni és hallani, valamint hogy kölcsönös tisztelettel és megértéssel kezeljük a mások véleményét is, valahogy nagyon nehezen megy nekünk.

Pedig ha nem tapasztaljuk partnerünkben, vagy akár magunkban az empátia és a tolerancia jelenlétét, nem érezzük magunkat jól és a másik fél sem érzi magát velünk értve és elfogadva. Empátia és tolerancia nélkül nem tudunk csapatban működni, sem a munkahelyünkön, sem pedig párkapcsolatainkban. És ez azért pici gondot okozhat, lévén az ember ugyebár társas lény.

Vajon miért olyan nehéz empatikusnak és toleránsnak lennünk? Mit nyerhetünk egyáltalán ezzel a szerencsére fejleszthető képességünkkel? Például sokkal boldogabbak lehetnénk. Ítélkezés helyett véleményalkotás; megbélyegzés helyett értelmes párbeszéd; elutasítás helyett nyitottság és kíváncsiság; gorombaság és közöny helyett kedvesség. Csakis rajtunk múlik, hogy teszünk-e azért, hogy boldogabbak legyünk.

És még egy szempont: a jövőben rengeteg, ma még emberek által végzett munkakörben nem lesz szükség ránk, köszönhetően a szemünk előtt zajló technológiai fejlődésnek. Az empátia és a tolerancia azonban még nem automatizálható, nem digitalizálható, azaz nagyon is értékálló befektetésnek tűnik, ha fejlesztjük magunkat ezen a téren is.

2017. május, Mariann