Ki nevel kit?

Két fiam van. A két fiú ég és föld, tűz és víz, yin és yang, fehér és fekete. Igazi fiú testvérek, akik egyik pillanatban még ütik-verik egymást, a másik pillanatban meg már a legnagyobb szövetségesek, többnyire velünk, szülőkkel szemben.

Az egyik magabiztos, a másik alig-alig bízik és hisz magában. Az egyik könnyedén vesz minden akadályt az iskolában, a másik keményen megdolgozik minden sikerért. Az egyikről minden negatív hatás lepereg, a másik mindent a szívére vesz.

Az egyikőjükben magamat látom, a másikójukban azt, aki lehetnék.

De mindkettőjüktől rengeteget tanulok. Az egyik fiú tükörként szembesít a saját gyengeségeimmel, és rávilágít mindarra, amivel nem vagyok elégedett magamban. A létével figyelmeztet nap mint nap arra, hogy változnom, fejlődnöm kell. A legnagyobb hálával tartozom neki ezért.

A másik fiú megmutatja, hogy másként is lehet látni és élni a világot. Másként, mint ahogy én éltem és láttam sok-sok éven keresztül. Pusztán a létével megnyitott előttem egy olyan világot, ami korábban rejtve volt és nap mint nap megmutatja, hogy önmagát felvállalva, a saját iránytűjére hallgatva milyen kiegyensúlyozottan lehet működni. A legjobb élő példa! Lehetnék-e hálásabb bármi másért?!

Milyen fintora az életnek, hogy a szokványos szülői szerepek és a szülőkkel szembeni megszokott elvárások szerint nekem lenne az lenne a feladatom, hogy őket tanítgassam, terelgessem, miközben életem legnagyobb leckéit és tanulságait Tőlük kapom! Számomra ők a legnagyobb, élő és valódi tanítómesterek, akik hitelesen, saját példájukon keresztül tanítanak, sőt mi több, nevelgetnek engem.

Próbáljatok meg néha más szemmel tekinteni a gyermekeitekre, ne a saját gyermeketeket, hanem egy másik EMBER-t látva bennük, és legyetek hálásak mindazokért az önismereti és tanulási feladatokért, amiket tőlük kaptok! És ezt a felismerést osszátok is meg velük!

2017. január, Regina