Érettségi vizsga - lábjegyzet

2017.03.27


Érettségire készül a gyermekem. Igazából nem először vesz részt ilyen jellegű megmérettetésen, mert egy évvel ezelőtt két tárgyból már tett előre hozott érettségi vizsgát. Ezzel a lehetőséggel szerintem többek között azért is jó élni, mert így meg lehet osztani azt a terhet, ami ilyenkor a fiatalokra hárul: nevezetesen, hogy minimum 5 tantárgyból közép vagy emelt szinten megmérettessék a tudásukat. 

Az érettségi vizsga jelenleg kettős szerepet tölt be egyébként, mert egyrészt tanulmányi jellegű záróvizsga, másrészt pedig felvételi vizsga is.

Én még emlékszem, hogy milyen érzésekkel és indíttatással készültem erre a megmérettetésre anno, még a múlt században. Azt hittem, hogy ennél többet már soha nem fogok tanulni ilyen rövid idő alatt. Amikor túl voltam rajta, büszke voltam és elégedett, megkönnyebbült és nagyon kimerült.

Most sok év elteltével keresem ezeket az érzéseket a fiamban. És egészen mást látok: ő leginkább csak nagyon dühös.

Nem érti, hogy miért KELL olyan tantárgyakból bemagolnia tantárgyanként 20-30-x tételt, amivel nincs szándékában a közeli jövőben foglakozni, csak azért, mert így szokás nagyjából 150 éve, mióta ilyet kis hazánkban rendeznek.

Nem érti, hogy miért van egy olyan oklevélnek értéke, amelynek a megszerzésére fordított energia, idő nagy része borzasztóan hatékonytalan, hiszen ez tény: e tudásanyag 75%-át öt év alatt elfelejtjük.

Én meg eközben azon mélázok, hogy mitől leszünk attól érettek, és főleg mire, hogy tantárgyi követelményeknek való megfelelésből vizsgázunk egy bizottság előtt?

Miért nevezzük tulajdonképpen ezt érettségi vizsgának?

Mert nemsokára saját lábukra állnak azok, akik ezt leteszik? És a saját lábra állást milyen módon támogatja e vizsga eredményessége? És mennyire időtálló az a tudás, amiről ezen vizsga alkalmából számot adnak? Milyen kompetenciákat mér ez a vizsga, ami alapján azt feltételezheti a sikeresen levizsgázott, hogy ő ÉRETT? És ha bennem is vannak ilyen kérdések, mit tudok hitelesen képviselni e témában a fiam felé, hogy az motiváló, ösztönző legyen?

Én egyébként azt szoktam mondani a fiamnak, hogy próbáljuk meglátni a jó oldalát mindennek, így a jelenlegi helyzetnek is: a szorgalom, kitartás, időbeosztás, koncentráltság, problémamegoldás... csupa olyan járulékos velejárója az érettségire készülésnek (is), aminek valóban nagy hasznát fogja venni az élete során. Talán ez a hozzáállás máris segít érettebben kezelni a kihívásokat, az olyanokat is mint például az érettségi vizsga.

2017. március, Mariann